Finnoszág Európa északi részén található, egy prekambriumi platóvá kopott pajzson terül el. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Az ország területe 338 000 km², ezzel Magyarország területének körülbelül három és félszerese.Finnországot az ezer tó országának is nevezik. Ez az elnevezés nem a legpontosabb, ugyanis 187 888 tavat és 179 584 szigetet tartanak nyilván. A finn táj többnyire lapos síkság néhány dombbal tarkítva. Legmagasabb pontja a Haltitunturi, 1328 m magas, Lappföld legészakibb pontján, a norvég határhoz közel. A tavakon kívül a táj erdőkkel borított (nagyon kevés a termőföld). A legtöbb sziget délnyugaton található, az ålandi szigetvilág részeként, valamint a déli partvidék mentén a Finn-öbölben.
szigetvilág, nagyjából 50 000 sziget alkotja
Nos..Finnország nagyon szép ország, bár kicsit másra számítottam. Gyönyörű a természet ezen a vidéken. Mindezt bizonyítja a rengeteg apró sziget, a tavak, a tisztább levegő. A hőmérséklet igaz, h hogy nem volt túl magas, hiszen hó volt és jég, de ennek ellenére nem éreztük olyan hidegnek, mint itthon. Nem volt túl nagy különbség az éjszakai és a nappali hőmérséklet között. A rengeteg erdőnek köszönhetően nagyon sok a kiépített erdei sétáló-pálya illetve bicikli út, ahol mindenféle korosztály megtalálható trendi tréningruhában, sétáló botokkal.
A finn életmódhoz szorosan hozzátartozik a szauna. Kipróbáltam már néhány szaunát, de ez teljesen más. Eszméletlen jó!!!! Tudtátok, hogy nagyon fontos, hogy milyen fából készül a szauna? És a legjobb dolog szaunázás után a befagyott tóban kiolvasztott lékbe ugrani? (najó, az túlzás, hogy ugrai..inkább ereszkedni:))Aztán az rövid pancsolás után a szabad levegőn, a hidegben ücsörögni és közben sört szürcsölni? Sajnos mindezt csak háromszor lehet megismételni...
Az egyik délután tartott gyors buszos városnézés után meglátogattuk a városka (Kuopio) kilátó tornyát. Hát ami a szemünk elé tárult onnan a magasból...az valami csodálatos volt. Mindent beborított a hó és szemünk elé tárult a téli Kuopio. Láttunk felülnézetből síugrópályát, a hatalmas kórházat, sportpályát, utakat és házakat és természetesen a rengeteg nagy, kicsi szigetet és a sok vizet, ami még befagyott állapotban volt.
Képzeljétek, Finnországban az emberek úgy használják a befagyott tavakat, mintha utak lennének. Autók, buszok közlekednek rajtuk, hogy a távolságokat levágják. Döbbenetes látni a kocsikerék nyomokat a tavakon. Annyira vastag a jég, hogy ez meg sem kottyan a jégpáncélnak. A lakosok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy mettől-meddig biztonságos ezt használni.
Láttunk lékhorgászokat, sőt mi is rámerészkedtünk egy befagyott tóra s fogtunk halat, csak sajnos szegényke már csonttá fagyott...
Ismét beigazolódott az a mondás, hogy magyarok márpedig mindenhol vannak. Itt is találkoztunk egy nénivel, aki elmesélte, hogy Magyarországot annyira szereti, hogy már 22-szer járt kicsiny hazánkban, sőt magyarul is megtanult puszta kedvtelésből. Hát nem elképesztő??
Ki emlékszik gyermekkorából a moominokra? Aranyos rajzfilm, aminek Finnország a hazája..Íme egy emlékeztető kép:
Az egyik kedvenc mesém volt. Így aztán be is szereztem egy moominos bögrét és egy hozzá való müzlis tálkát.
Ha már a gyerekes dolgoknál tartunk el kell mesélnem, hogy meglátogattunk ovit, meg iskolát is, ahol voltak, kicsik és nagyok egyaránt. Olyan aranyos volt ez az aprónép, és annyira lelkes és kiváncsi és közvetlen. Tündériek voltak. Vicces volt látni a sok fehérbőrű tejszőke apróságok között egy-két néger gyerkőcöt. Külsőre kilógtak, de ugyanakkor, teljesen belepasszoltak a környezetükbe, a társaik teljesen elfogadták őket.
A fellépés után egy kis magyar néptáncot tanulhattak tőlünk. Azt a lelkesedést...!! Megrohamozták a néptáncosokat és mindenki táncolni akart. Aztán a szünetben, amíg nem kezdődött a tesi órájuk a szöszi lánykák ott ropták mezítláb a magyar néptáncot..vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót:)
A nagyobbaknál azonban már nem lehetett ezt a felszabadultságot és közvetlenséget tapasztalni..hiába..kamaszok. Itt is lehet tapasztalni, azt amit Dániában, hogy ez a fene nagy jólét nem is biztos, hogy olyan jó. A szülők itt sem foglalkoznak túl sokat a gyerekekkel (tisztelet a kivételnek), talán ez a sok munkának és az amúgy is távolságtartó életmódnak köszönhető. Pénzzel próbálnak kompenzálni, ami mint tudjuk nem helyettesíti a szeretetet és a törődést. Így aztán nagyon fiatalon belekeverednek mindenféle rosszba, ami kihat későbbi életükre.A végeredmény pedig egyértelmi: lelkileg sérült, depresszióra hajlamos, alapjában boldogtalan ember. Azt nem tudom, hogy ez a jelenség milyen százalékban van jelen az országban, de nekem az az érzésem, hogy nem kicsi ez az érték.
Finnországi látogatásunk során természetesen nem hagyhattuk ki Helsinkit. No igen....hát ez egy nagy város..ennyi. Nagy épületek, sok ember, bevásálóközpontok..stb. Azt kell, hogy mondjam, a mi fővárosunk ezerszer szebb, a Parlamentünkről nem is beszélve. Helsinki a nyomába sem érhet. Eltöltöttünk néhány órácskát ebben a gigavárosban, végigrohantunk a jelentősebb látványosságokon, aztán a rövidke szabadprogram után buszba pattantunk és mentünk is tovább.
 | ||
| Eduskuntatalo, a finn parlament főépülete |
 |
| A Helsinki Katedrális, II. Sándor orosz cár szobrával |
Még írnék pár gondolatot, a finn templomokról, mivel volt szerencsénk jópárat megnézni. Őszintén szólva nekem nem tetszenek ezek a hiperszuper modern templomok. Ezekben semmi meghittség nincs. Olyan, mint egy nagyobb gyülekezeti terem. Én az ódon falakat, kedvelem, azt a csendességet, illatokat, és hangokat szeretem, amik csak azokban az igazán ódon, sokat megélt templomok falai között található meg és élhető át.
Összességben Finnországban szerzett élményeim a vegyesek..akadtak csalódások és nagy rácsodálkozások is, és olyan élmények, amikre mindig fogok emlékezni.
